Sokszor hallani mostanában az önismeret szót, hogy mennyire fontos, mennyi mindent meghatároz. Gyakran úgy érzem azonban, hogy ez a szó még mindig sokaknak jelent egy üres bőröndöt, aminek lennie kellene, talán van is, de igazából egyáltalán nem biztosak benne, hogy mit is kellene tartalmaznia. Mit jelent ismerni magunkat? Mutatok egy perspektívát!
Éveken át figyeltem pozitív, magabiztos embereket,
hogyan kezelik a hirtelen, váratlan változásokat, nehézségeket az életükben. Ezek a fordulópontok, problémák lehettek egészen apró dolgok: mondjuk egy lekésett vonat, vagy épp zuhogó eső esernyő nélkül; de lehettek nagy dolgok is, a karrierjüket érintő kérdések, új kihívásról való döntés, egy fontos emberrel való konfliktushelyzet, magánéleti kihívások, lakásvásárlás, bármi hasonló.
Azt vettem észre, hogy bármi is történt ezekkel az emberekkel, vagy körülöttük, ami őket valamilyen módon érintette, elkezdték a dolgokat a helyzetnek megfelelően elemezni. Akár egészen apró pici részletekig. Aztán végigvették, hogyan is érinti őket az, ami történt, mi az, amit bizony meg kell emészteni, fel kell dolgozni, mi az, amit úgy tudnak forgatni, hogy abból mégiscsak jól jöjjenek ki. És ez a működésük legérdekesebb része.
Én úgy neveztem el a jelenséget, hogy a 30 perces lemezlejátszás
Mire a lemez végigment, teljes mértékig megbarátkoztak az új felállással, amibe kerültek, tökéletesen alkalmazkodtak az adott helyzethez, megnézték, mit lehet belőle kihozni maguk számára, mérlegeltek, döntöttek, majd elfogadták, amire jutottak.
Egy példa, a lekésett vonat esete. Mit tett egy 30 perces lemezes? Nyilván bosszús lett, hiszen nem így tervezte. Megnézte, mennyi ideje maradt a következőig, végiggondolta, mit tudna csinálni ez idő alatt, ami számára tényleg jó lenne. Nem türelmetlen várakozás, kibírása a váratlanul jött perceknek, hanem hogy tényleg mi okozna neki most jó érzést. Mindig eszébe jutott legalább három dolog. Majd döntött, és a következő pillanatban örülni tudott annak, hogy ihat egyet a kedvenc teájából és még pont van ideje megvenni a könyvet, amit igazából úgyis szeretett volna már. Nem felejtett el jelezni annak, akinek kellett, hogy késni fog, és ezért elnézést kért. Tehát mire lejárt a belső 30 perc, már jókedvűen folytatta a napját.
Ha nagyobb horderejű döntésről volt szó, egy ilyen ember esetében, nyilván lehetett az a 30 perc kicsit több is, de a működés nagyon hasonló volt. Mondjuk az egyikőjüknek a karrierje szempontjából fontos volt, hogy tudjon és akarjon is előadni, emberek előtt beszélni. Ez önmagában nem lett volna vonzó számára. De megkeresett magában fix pontokat, amik tényleg meghatározták őt, vagyis, hogyha a cél olyan, ami neki fontos, tud lelkes lenni attól, hogy beszéljen róla. Ha ő határozhatja meg a keretek egy részét, akkor hogyan alakítaná az eseményeket, ahol elő kell adnia. Például ne legyen sok a frontális rész, legyen lehetőség a csoport megmozgatására, tudjon adni saját élményt és kapni visszajelzést, minimalizálja a technika használatát.
Vagyis tisztázta, hogy számára mik azok a dolgok, amitől otthonossá tudna válni egy egyébként annyira nem komfortos helyzet
Megnézte, hogy mik azok az okok, amik visszatartották eddig az ilyen feladatoktól. És teljesen őszintén megbeszélte magával, hogy ennek mi lehetett a hátterében. Majd tudott segítséget kérni és rászánta az időt arra, hogy a nehézségekkel tudatosan foglalkozzon.
Ha mindkét példát végignézzük, azt figyelhetjük meg, hogy az önismeret azt (is) jelenti, hogy bármit is dob elém az életem, meg fogom tudni találni benne azt, hogy:
1. Mi az, amiben az adott helyzetben nekem kell felelősséget vállalnom?
2. Mi az, amiről én tudok dönteni?
3. Mi az, amiben nem én hozok döntést, de mégis számít, hogy milyen a hozzáállásom?
4. Mi az, ami valóban jó számomra, amiben tényleg jól érzem magam kompromisszumok nélkül?
5. Mit tudok tenni azért, hogy az adott nehézséget megoldjam?
+1 Kitől tudok segítséget kérni, hogy könnyebb legyen számomra?
Az, hogy milyen helyzetekbe kever minket az élet, sokszor nem rajtunk múlik, de az, hogy tudjuk, az adott helyzethez mi hogyan kapcsolódunk, bennünk milyen érzéseket kelt, mi az, ami számunkra szerethetővé tudja tenni, az egészen biztosan tőlünk függ, vagyis az önismeretünktől. Így lehet egy bőrig ázásból szuper baráti borozgatós este, ugyanis az esernyő nélküli ember, aki hozzám beugrott, egészen jól érezte magát: megszáradt és végül egyáltalán nem bánta, hogy otthon maradt az esernyője aznap reggel.
És még egy jó hír a végére: az önismeretünk bármikor mélyíthető és sosem késő dolgozni rajta, ha jobban szeretnénk érezni magunkat az életünkben.