A jó tanács egy szülinapi ajándék pulóver,
aminek illik örülni és jó képet vágni hozzá, de általában az ilyen ajándék sorsa az, hogy a szekrényből az adományos dobozba kerül. Legritkább esetben hordjuk. Pont ez a helyzet a tanácsokkal is. Nem igazán működnek. Hiszek abban, hogy mindenki maga tudja megtalálni a saját megoldásait a problémáira. Ez nem azt jelenti, hogy egyedül kell küzdeni, hanem csak azt, hogy a leegyszerűsített, instant megoldások helyett én például a történetek erejében hiszek, amiből mindenki azt veszi ki, amire valóban szüksége van. Egy régi film villant be a napokban. A magyar címe nem az igazi, Idétlen időkig. Az film eredeti címe szerint Mormota nap, két mondatban összefoglalva arról szól, hogy egy egyébként arrogáns, magának való, karrierista férfi, Phil (Bill Murray) egy kisvárosi környezetben megrendezett tavaszváró rendezvényen ragad. Mégpedig úgy, hogy újra és újra ugyanarra a napra ébred, ugyanazok az emberek, ugyanazok az események veszik körbe. Nincs rá befolyása. Egyedül van, egyedül kell túlélnie a végtelen ismétlődést és bizonyos értelemben az ezzel járó magányt. Phil végigjárja az utat a „bármit megtehetek és ezért meg is teszek”-től a depresszióig. Mikor rádöbben, hogy nem változtathat az alapfelálláson, nagyon mélyre zuhan. Majd célokat kezd keresni és találni magának az új helyzetben. Ez is nagy küzdelem, teli tanulságokkal. Végül képes szembenézni önmagával és valódi belső változáson átmenni, ezáltal megtalálni a valódi értelmet egyetlen ismétlődő, végtelen napban.Öt dolgot figyeltem meg,
amin én elgondolkodtam, annak ellenére, hogy ennek a filmnek elsődleges célja a szórakoztatás és nem a magvas, mély gondolatok átadása, de valamit mégiscsak elkapott, ami most nagyon összecseng a jelennel.1
Mindig van döntési lehetőségünk. Akkor is van, amikor azt gondoljuk, hogy nincs.
2
A monotonitás, a végtelen időtlenség, hogy egyszerűen nincs végpont abban, amiben vagyunk, egyszerre tud szorongató lenni, de egyben valami olyasmit nyit meg, ami teljesen új tapasztalást ad önmagunkról.
3
Még akkor is, amikor azt éljük meg, hogy valami igazán mély, belső, meg nem értett magánnyal kell szembenéznünk, akkor döbbenhetünk rá, hogy mennyi új út van ennek feloldására. Kapcsolódni ezerféleképpen lehet a többi emberhez. Hogy nekünk mikor, mi az igényünk és lehetőségünk a kapcsolódásra, rajtunk is múlik.
4
A külső elvárásoknak való megfelelés kudarca nagyon fájdalmas tud lenni, ám egyben felszabadító is. Ha a külső kényszer ledob magáról, jut fókusz olyan belső elvárásra, ami annyira a miénk, hogy fogcsikorgatás nélkül megvalósítható és még erőt is ad.
5
Senkit nem lehet sürgetni. Egy új élethelyzethez való alkalmazkodás, saját életstratégia kialakítása, megküzdés a félelemmel teljesen egyedi utakat, megoldási stratégiákat jelent.
+1
Valódi intimitás megéléséhez képesek vagyunk eljutni úgyis, hogy teljesen lehetetlennek tűnik.
Összegezve,
Phil én vagyok, te vagy, mi vagyunk. Mindannyian szembetaláltuk most magunkat azzal, hogy egy határtalan, egyszerre ismerős, hiszen a díszletek ugyanazok, mégis totálisan ismeretlen helyzetben kell boldogulnunk. Ez megterhelő, de egyben lehetőség is, amit használhatunk úgy, hogy meglegyen a saját itt és mostunk. Minden kényszer, körülmény, nyomás ellenére megkereshetjük magunknak, amit Phil megtalált, az önazonos jelenben élés képességét.
Ha nem ismernéd a filmet egy kis olvasnivalót találsz róla ITT.